Álmodtam. Nem ma, tegnap, a maira nem emlékszem. Mindenesetre visszatértem Pestre, és a Kálvin téren az újonnan kövezett területen mindenféle emberi végtagok hevertek tök véresen, és beugrott, hogy tényleg, ez valami háborús emlékmű, gyűjtöttek is adományozókat, akik a halott családtagjairól szívesen lenyiszálnak valamit. Aztán egy korábbi álmomból importált vonatra ültem, aminek emelete volt, de igazából a csomagtartó volt az emelet, és fel kellett oda verekednünk magunkat. Szóval felverekedtem magam, aztán megérkeztünk valami helyre. Aztán megnéztem egy filmet, ami két lányról szólt, akik valamit csináltak az országúton, de jött két srác, aki elhatározta, hogy mindent felrobbant, vagy lelő, vagy ilyesmi. És ezt persze meg kellett akadályozni, és valami akció is volt, de a végén csak felrobbant mindenki, és maradt egy leszbikus, egy pedofilpasi-kislány, egy öregasszony-lány meg egy heterofiatal páros, és mind feküdtek a fűben, és csókolóztak. És meg voltam győződve róla, hogy ezt a könyvet Cornelia Funke írta, mert tegnapelőtt róla olvastam a Wikipédián.
Úgy szeretném kibogozni, de a Hannibal ébredésénél nem jutottam tovább.
5 megjegyzés:
Szép álmokat, na ja... amúgy: levágott kéz/láb: a legjobb barátaink hagynak el, szégyen, gúny; utazni: új alapokon kell folytatni életünket; másokat csókolózni látni: szomorúság. A Wikipédiához már nem találtam semmit :D
ja, és robbanás: nyugtalanság, ez kimaradt (nem tudom, ebből össze tudsz-e hozni bármit is, nekem csomószor bejön :)
én nem az álmoskönyves jelentésre gondoltam, abban nem hiszek, hanem a pszichológiaira. de azért köszi :)
de ez nem is az álmoskönyvből van, hanem pszichológiaiból :D
tényleg? hmm. mondjuk szerintem a csonkolás simán a Hannibalból jött. végül is nem tudom, majd vigyázok veletek :D
Megjegyzés küldése