Megint utaztam álmomban. A nagymamámnál voltunk, aki valahogy felpimpelte a házát, és lett egy szomszédja, aki folyton megijedt attól, ahogy ordítoztunk (a mamám elég süket szegény). Apa azt mondta, hogy most már menjünk, de nekem hirtelen valami nagyon fontos teendőm támadt a laptopommal, és vagy fél óráig csináltam a semmit, közben sötét lett, és mindenki elment.
Valahol aztán megint találkoztam apával meg anyával, akik csodával határos módon mégse mentek el nélkülem, de kiderült, hogy csak tüntetnek, úgyhogy villamosra szálltam, hogy majd a Vitézben megveszem azt a cuki talpas csészebögrét, ami annyira tetszett. De rossz irányba mentem, viszont nem akartam leszállni a következő megállón, mert külön padkája volt a kettőnek, és nem volt kedvem zebrázni. Úgyhogy még vagy tíz percet villamosoztam aranyló búzaföldek mellett, míg leszálltam Alsóbögyörősvalagpusztán. Ott meg két arc rám szállt, és rajtam kívánták bebizonyítani, hogy ha kétszer dobsz meg valamit, másodszorra biztos eltalálod. És érzek fájdalmat álmomban. A villamos meg nem jött, angolul próbáltam lerázni őket, de nem sikerült. Végül valami olyasmi kezdett kibontakozni, hogy telefonálnom kell, mert nem jár a villamos, de bezavart az ébresztőzene, úgyhogy valami hapsi kezdett el táncolni valami zenére Küklopsz-jelmezben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése