Épp filmet néztünk Misivel, mikor Sárika hazaért, berobbant a szobába, és megkérdezte, mikor lesz vége. Nem hallottam, mit mondott, mire elkezdett sipákolni, és odajött, hogy megnézze. Igen hamar eltávolítottam a közelből. Nemsokára visszajött apával, aki kiparancsolt minket Misi szobájába, hogy a drágaság alhasson. Misi szobája fiúszoba, és kicsi is, de azért kimentünk. Apa elég dühösnek tűnt, a kislány talán felébresztette. Mire összepakoltam a cuccot, még végig kellett hallgatnom, hogy lehetnék tekintettel másokra (én!!), meg nem igaz, hogy mindig négyig fenn vagyok (reggel hatkor meg díszkivilágításba kapcsolja a világot, mert muszáj sminkelnie, vagy mittudomén), és soha nem csinálok semmit. (wtf?) Na mindegy, az egészet el se meséltem volna, ha most, tizenegy óra körül nem ülne ott a számítógépe előtt, és nem nézne valami filmet. Lámpa a háta mögött, mert anélkül nem látja a billentyűket. Mégis minek, ha nem is használja őket? Most meg már én aludnék, de a lámpa a szemembe világít, és szólni nem lehet, mert leakasztja a csillárt. Vagy hogy is mondják ezt?
Mindenesetre ha egyszer félholtra verem, én szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése