Ez tellett tőlem ma este a piros vonaton.
Már több mint egy órája, hogy elindultam a szobámból. Úgy gondoltam, kivételesen kényelmes leszek, jó sok időt hagytam magamnak a metrózásra. Aztán valahogy kizökkentem. Pont elment előttem egy metró, hat percet kellett várnom a következőre, azzal pont el tudtam volna érni - ha nem szállítanak át mindenkit a Határ úton valami hülyeség miatt. Át kellett szállni egy másik vágányra, ami jó tíz perc várakozást jelentett, minimum. De legalább a vonatot nem láttam elmenni. Mert már rég elment. Szép kényelmesen megvettem a jegyemet, és porban csúszva megkértem aput, hogy vegyen fel az állomáson. Mert ilyenkor már teljesen hülyén járnak a buszok, nem akartam évekig várni. Csak egy kicsit volt morcos, de talán majd vezetek.
Szóval most itt ülök a vonaton. Hatezren álltak az ajtónál, úgyhogy előrébb mentem eggyel, majdnem becsukódott előttem, de akkor kábé aláugrottam volna. Mindenesetre még le is tudtam ülni, egy hihetetlenül jó csávó lábának a helyére. A szépséghibája csak annyi, hogy a dobozában tartja a Galaxy valamelyikjét, és napszemüveg van a homlokán. És még mindig szereti kinyújtani a lábát, ha nem én lennék, ajánlatnak venném.
Van egy fél rágó a számban. Úgy bontottam ki a csomagot, mint az őrült, és valahogy sikerült kettéharapnom a drazsét, a másik fele átrepült a folyosón. Azt hiszem, legalább egy ember látta, de úgy csináltam, mint a filmekben az idióták, akik remélik, hogy nem veszik észre őket.
Ezek a srácok vajon lopták a telefont? A jó csávó egy Htc Desire-ral szórakozik éppen, a haverja meg valami mással.
Mindenesetre jó lenne másnak lenni és szemezni és dumálni, de itt a végállomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése