Ma én vezettem egész nap, ami magában foglalta a hazautat is Monorról. Sűrű köd, vaksötét, semmi ködlámpa, jeges út, tapasztalat/képesség nem sok. Jó volt. Kábé ötvennel mentem, mert semmit nem láttam, az autósok előzgettek, szórakoztunk.
21. nap - képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. Mit teszel?
Kábé ötven tizedmásodpercig hibáztatnám magam, aztán rájönnék, hogy az életem nem egy giccses tinidráma. De azért aggódnék, mint mindenki más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése