Stupidity isn't a handicap

Mondtam már, mennyire éhes vagyok? Reggel majdnem csináltam bacon&eggset, aztán mikor fél kilenckor felkeltem, rájöttem, hogy nem fog menni, úgyhogy pár marék Chocapickal kellett vigasztalódnom, mert semmi, de semmi használható nem volt a hűtőben, kenyér meg pláne. A gyerekek viszont hógolyót gyúrtak a parkban, annyira rossz, hogy olvad... Mondjuk apa kábé ki fog nyírni, amiért a sportcipőmben megyek haza. De nincs fenn a csizmám, most már azzal is számolni kell, nem csak a nagyon téli kabátommal.

Ha lenne fülhallgatóm és hangeszköz ebben a Win98-as gépben (ki emlékszik még aWin98-ra???), most a Release Me-t hallgatnám Agnéstől. Annyira nevetségesen menő, még a klipje is, amiben masírozik, illetve átöleli egy nagyon motivált fiatalember, és úgy énekel. A csaj, nem a fiatalember.

Ma vettem egy könyvet, ami nem tartozott a könyvtár gyűjtőkörébe, 300 forint volt. Thury Zsuzsa írta, szeretem a nőt, de még nem döntöttem el, mikor fogok kikészülni a folytonos elvtársozástól. Na nem baj, legalább lesz min rágnom magam hazafelé.

Ma úgy volt, hogy sütünk mézeskalácsot, de tegnap a drága kis Noémi felhívott, hogy csak három tojás van otthon. Na kösz, pont négy kellett volna, direkt előre szóltam nekik, hogy be tudják gyúrni a tésztát, egy napot pihennie kell. Most megint felhívtam, hogy találtam másik receptet, de már az összes elfogyott. Mégis mit csinálnak ezek azzal a rengeteg tojással?? Lehet, hogy nekem kellett volna megcsinálnom, de vicces lett volna annyi tésztát hazaszállítani. Nincs is akkora edényem.

Na mindegy, reméljük, a koszorú nem tört össze időközben, különben egyszerre kapok dührohamot és sírógörcsöt.

Ennek a sablonnak az a legnagyobb előnye, hogy gyorsan betölt. És olyan jó kétértelmezhető, egyrészt minimál és elegáns, másrészt olyan bölcsészes, mintha azt hinném, hogy menő ez a fekete-fehér-Courier összeállítás. De nem baj, majd adventre kerítek valami kellőképpen csicsás kinézetet.

És hurrá, végeztem az adag könyvemmel, akár mehetek is a Sparba kaját venni.