És nem tudjuk meg a véhégéhét... TT__TT

"Elakartam mondani.. Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylõ, bársonyos haját, a gyönyörû szemét, a szép kezét. Õ rám néz és mosolyog. De Õ nem úgy néz rám, Õ csak az úgymond „legjobb barátom Vége az órának, vége a napnak, Õ átjön hozzám elkéri a matekfüzetem. Én odaadom neki, Õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja: - köszi. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Õt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Õ nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, Õ átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomba fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja : - köszi. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Õt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Õ nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárba az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Õ rám mosolyog. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Õt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Õ nem így néz rám és én ezt tudom. Együtt megyünk a fõiskolára, de telnek az évek és már a diplomaosztón találom magam. Õ még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörû nõ. A utolsó nap Õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Õt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Õ nem így néz rám és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idõ, én minden héten beszélek vele telefonon és megkapom a szörnyû hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörû arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tõle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Õt, és hogy nem a

A hülyeség örök és elpusztíthatatlan.