Eszter napi bénázásai című rovatunk következik. Ma teljesen véletlenül megmutattam valamit anyának a blogomban, és nagy ártatlanul megkérdezte, hogy ez a gyászolás jelent-e valamit. Persze fogalmam se volt, miről beszél, és ekkor kellett megtudnom, hogy a mourning szó nem a morning brit változata, ahogy én azt elképzeltem. Mert igaz, hogy világéletemben csak a morningot használtam, meg minden, zavaros logikám a favor és a color mellé tette, és teljesen hülyét csinált magamból.
Szóval, morning ≠ mourning = gyász.
Hú, ez aztán szép volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése