Hát nem átmentem? :D

Hát, ez kemény volt. Kettőre kaptam időpontot, fél kettő körül már a vizsgahelyen álldogáltam, bejelentkezés céljából. Sorszámot kaptam, 35 állt rajta. Itt már picit csodálkoztam, de igazán csak akkor döbbentem meg, amikor egy ajtó mögül kijött két csaj, és bement egy nő, aztán hívta a tízest. Kiderült, hogy az érkezési sorrend számít, párosával megyünk be, egymáson kell bemutatni a stabil oldalfekvést, aztán tételek és kompresszió.

Három órát vártam. Hármat. Átlagosan tíz perc alatt végeztek a párosok, de fél öt lett, mire végre sorra kerültem valami kissráccal. Egy hatszáz kilós kissráccal. De legalább nájsz gyerek volt. Elég sokan megbuktak előttünk, mindenfélével riogattak, hogy az artériás vérzés orvosi nevét kell tudni, a mellkaskompresszió menetét számra, meg ilyenek. Én nyugodt voltam, Isten megígérte, hogy átmegyek (ví láv Biblia), és amikor beléptünk, egy kedves hölgy fogadott, és negyed perccel később a vizsgáztató is beért. Szörnyülködtek, hogy még milyen sokan vannak hátra, mondtuk, hogy még úgy tízen. És még csak nem is hazudtunk.

A stabil oldalfekvés simán ment, kicsit összekevertem a dolgokat, de semmi baj nem lett belőle, a srác persze tökéletesen csinálta. Aztán jöttek a kérdések.

Első tétel: elgázolt kerékpáros, duzzadt boka. Néni: ez egy bokatörés. Mit csinálunk vele? Én: rögzítjük! és... nem mozgatjuk! és... nyugalom! Néni: nagyon ügyes! Másik tétel: égési sérülések fokozatai, ellátásuk. Én: hát, van három fajta. a... az első fokú, a másodfokú, és a harmadfokú. az elsőnél bőrpír van, meg hólyagok... és 15-20 percig kell hűteni, víz alá tartani, meg ilyesmi. és spontán begyógyul. Néni: és hogy kötözzük le? Én: hát... csak lekötjük. Néni: igen, sima, steril kötözés kell. köszönöm szépen, végeztünk.

És tényleg ennyi volt az egész. Semmi komplex újraélesztés vagy ilyesmi, a néni csak hajtogatta, hogy milyen ügyesek vagyunk, aztán vihettük a kis papírkáinkat.

Hallelúja!