Stupidity isn't a handicap

Egy.

Szia!
   Meg kell mondjam, vegyesek az érzéseim a művel kapcsolatban. Igaz, ez még ugye az első fejezet volt, amolyan felvezetés, aminek meg kellene ragadnia, de én ezt nem érzem olyan erősen. Mégis, valószínűleg beleolvasok majd a folytatásba is. :)
   Azonban nem mehetek el szó nélkül a tény mellett, hogy néha időváltásban vagy. Ilyen például: "Egy része még élvezte is az új élményt, hogy az eső csapkodja meztelen karját, végigfolyik az arcán." Az eleje múlt időben, a folytatás jövő időben íródott. Ezeket próbáld kerülni, mert szarvashibának számítanak a fogalmazásokban.
   A másik a hirtelen képváltás, mint a "...s a végén már-már nekiugrott a lányának. (itt új bekezdés van) Aki ijedten és dühösen elrohant..." Nem is tudom, lehetne ezt az egészet egyetlen mondatba rakni, finoman átkötni, ne ugorjon ekkorát a dolog. Ráadásul valamiért igyekszel kerülni a néven nevezést, még ha az elején számtalanszor ismételgeted is. :)
   Egy szó, mint száz, van benne valami.
Minden jót és további sikereket az írás terén!
G.H.

 Kettő.

Üdv újra!
    Elolvastam a következő részt, szám szerint az 2.-at, melynek a Casper és Helen címet adtad. Nos... hol is kezdjem. A történet valahol érdekes, hiszen senkitől sem olvastam még olyat, amely az elrabolt királylányok szenvedésével foglalkozott volna, kik a toronyban várták a szőke herceget.
    De...
    Valahogy a szerkesztéssel nem tudok kibékülni. Minek ekkora kihagyásokat tenni a szövegben, ha egyszer összetartoznak, folyamatában követik egymást? Olyan, mintha meg akartál volna spórolni néhány mondatot. Nem így van? ;)
     Ráadásként pár hiba: Még mindig baj van az időkkel (Ez vajon mit jelenthet? - Jelen időben, és a következő szövegrész már múltban íródott.). S most először mintha a nézőpontokkal is lenne némi probléma. Javaslom válasz egyet, és csökönyösen ragaszkodj hozzá az egész művön keresztül.
     Figyelj az elgépelésekre: ...egy pillanat múlva eltárult (Nem feltárult akart lenni?) egy hatalmas terem.
     S próbáld kerülni a szóismétléseket: Baritonja akár kellemes is lehetett volna, ha nem hangzott volna úgy, mint ami két malomkő között reszelődik.
     Nem akarom lehúzni nagyon az írásod, mert szerintem érdekes kezdeményezés, és némi javítást követően remek is lehetne. Gondold át amit mondtam/írtam, s döntsd el mennyit fogadsz meg belőle. Remélem azért nem volt felesleges körmölés ez a kritika.

További jó írást, és szép napot!
G.H.

Három.

Szia!
Elolvastam ezt a röpke prológust. Sokáig gondolkodtam, írjak-e kritikát, de hát mindenki ezért ácsingózik, nem? :)
Na akkor lássuk is!
1., Nagyon sok benne a szóismétlés. Sok benne a "hogy" szó, a végén már nem bírtam és összeszámoltam: 14 db. Ez csak azért érdekes, mert az egész csupán 519 szó! (Word szerint) A további szóismétlések: volt, fáj "fájón és hirtelen. Sőt, még a feje is megfájdult,"
2., kis logikai bukfenc., azt írtad, hogy: " és azt is, hogy valószínűleg ágyon.", akkor nem lehet koporsóban.
3., "zavaró pillantását" - az milyen? talán zavarba ejtő, olyan nincs, hogy zavaró
4., " Eddig csak látta, mit művel, erre valóságos égiháborúval kellett szembeszállnia.." - Bocsi, de ez a mondat... /ja, és már megint ez az égiháború - elcsépelt, ráadásul másodszor is megjelenik, ilyen rövid szövegben/
5., "...és ne gondolkozz volt, engedelmeskedett." - na igen, ez teljességel ellentmond az előbb leírtakkal...
6., És-sel, de-vel csak nagyon ritka esetben (párbeszédben) kezdünk mondatot. Itt pedig egymást érik... sajnos...
Bocsi, de nem fogott meg. A továbbiakban nem fogom olvasni.
Üdv: Julie

Jelentem, a Preliator megbukott az Imagine olvasóközönsége előtt. De. Csak én érzem, hogy ezek kukacoskodnak? Ez a Julie ráadásul olyan ömlengősen ír, hogy azt hittem, belefulladok a cukormázba.