A gimiben egyszer az egyik lány elkezdett körbejárni a tesiöltözőben (hetedikesek voltunk, alig ismertük még egymást), és mindenkit megkért, hogy írjon magának fiktív nevet a füzetébe, mert regényt fog írni, és mi leszünk a szereplők. Nem tudom, mi lett az ötletből, nagyon úgy érzem, hogy semmi.
Mégis, tisztán emlékszem a jelenetre, még a csinos kis táblázatra is, és hogy órákig gondolkoztam a nevemen - persze mindenki más megmaradt a sajátjánál. Azért emlékszem, mert ekkor döbbentem rá, hogy ilyet én is tudnék csinálni - már este megfogalmazódott bennem életem első cselekményvázlata, a főszerepben a fürdőkádi játékokkal.
Bármi is történt azóta és időközben, a lánynak még mindig hálás vagyok a teleírt füzeteimért. Akkor is, ha ő ezt már régen elfelejtette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése