mennem kéne haza. nem akarok. fáj a lábam, mert még nem is mondtam, de annával elzarándokoltunk a soroksári decathlonhoz, ahol vettünk neki lovaglócsizmát. decathlon fél kilométerre volt a megállótól, de mi ezt nem tudtuk. szomszédos káefcében hülyét csináltam magam az eladó előtt, de nem érdekel. meg is eszem a maradék kaját.
húgocskámnak szülinapi bulija van ma. tch. bárcsak meghatna, hogy felnőtt lesz, de valahogy nem érdekel. most apatikus vagyok, és beszélhettek.

vagy nem.

igazából nincs is rossz kedvem, a lány aranyos volt, az idő szép, végre lezuhanyoztam és a pöttyös h&m-ruhám van rajtam... kell ennél jobb? vizet iszom és egészséges vagyok, és végre kaptam zsét jucitól. juhú, gazdag vagyok.
kell valami munka.

haza kéne mennem... még nem is gyászoltam anyuékkal. persze, ők már talán nem is foglalkoznak vele, de ez nem az ő hibájuk. az én dolgom, hogy elsírjam nekik bánatom. olyan hálás vagyok, amiért nem utálom egyikőjüket se.

Nincsenek megjegyzések: