höh?

Megkaptam az első kritikámat az Imagine-en, egy George nevű úriembertől. Úriember nagy valószínűséggel a prológusból csipegetett, úgy nézzétek.

Szia Cold Russel,
A javaslatokkal szeretném kezdeni. Teljesen ráismertem az első írásaim tipikus hibáira az első fejezetedben. Szerencsére ezek a hibák könnyen javíthatóak.
Az első: Halmozott tőmondatok. Pontosan tudom, mit akarsz vele kifejezni, és a megírás pillanatában ez tűnik a legjobb eszköznek arra, hogy kifejezd azt az erős érzést, amit papírra szeretnél vetni. A tanácsom ezzel kapcsolatban: Amikor megírtad a művet, tedd félre 1-2 hétre. Akkor vedd elő, ha már nem ismered meg, és olvasd el újra. Teljesen más lelkiállapotban leszel, mint amikor írtad, és rá fogsz jönni, hogy más hogyan fogja fogadni Az élőbeszédhez a többszörösen összetett mondatok sokkal közelebb állnak, az információ könnyebben feldolgozható.
Második: A történet legyen az első, minden más csak kiegészítő, csak kellék. Ha a történet elejére teszel pár eltalált sort, amibe az olvasó bele tudja élni magát, akkor könnyebben tudsz tervezni; hasonló lelkiállapotban lesz, mint te, amikor írsz.

Harmadik: Kerüld a határozókat. Ne félj attól, hogy az olvasó esetleg nem ért meg, néha okosabb, mint hinnéd. Még oylan dolgokat is belelát, amire nem is gondoltál. :) Viszont, ha félsz, hogy nem fogja érteni, hogy mit szeretnél pontosan, akkor túl fogod írni a történetet. Az egyszerűség néha gyönöyrködtet.
Negyedik: Gondold át, hogy milyen stílusban írsz és próbálj minden képi leírást ebben a stílusban megírni. Például egy régi korokban játszódó novella érdekes és egyedi lehet a kor szókinccsével megfűszerezve.
Persze ezek csak tanácsok, nem követendő szabályrendszerek :)
És most jöjjön a jó rész: A történeted szép, a szókincsed elég nagy és a helyesírásod sokkal jobb, mint az enyém :) A történeted fantáziadús. Jól bánsz a szavakkal és elég bátor vagy, hogy egy nagyobb lélegzetű történetbe is belekezdj. Ne add fel, kis gyakorlással fantasztikus lesz :)


Szerző válasza: Kedves George!
Nagyon köszönöm a kritikádat, de sajnálattal kell közölnöm, hogy egyiket sem fogom megfogadni. Nem azért, mert nem érdekel a véleményed, vagy nem tartom fontosnak, hanem azért, mert nem gondolom, hogy ebből a nyúlfarknyi prológusból képes voltál feltérképezni a történetem. Ha már olvastad a folytatást, akkor bocsánat.
Először is: még mindig jó ötlet a tőmondatozás, jó pár nap alatt készült, ihlet hatása alatt ugyan, de talán nem én nem tettem meg mindent, hogy ne keltsen benned kellő hatást. Ez a rész félig egy álom, ahol semmi sem világos vagy érthető. Hogy megnyugtassalak: a továbbiakban ezek elmaradnak :)
Másodszor, általában két hónap, mire megírok egy fejezetet. Elég nyugalmi idő? :) Ezalatt többször is átírom, kiegészítem őket vagy levágok belőlük, szükség szerint.
Határozók: ezt mondhatjuk a stílusom részének is. Ösztönösen jönnek, ne gondold, hogy erőltetem őket, mert mindenről részletes tájékoztatást akarok adni! Nem, ez épp' olyan szerves része mindennek, mint az alany és a tárgy.
A stílust végképp nem lehet meghatározni ennyi karakterből. Talán anyatigrisnek látszom, de egy magam által kreált kornak nincs kőbe vésett szabályrendszere :)

És végül köszönöm a dicséretet is! Hidd el, éppen annyit jelent, mint a tanácsaid. Nagyon remélem, hogy nem hangzott a kis "beszédem" a kezdő írók tucat-védekezéseként, nem vagyok kezdő és nem vagyok sértődékeny.
Figyelmen kívül hagyom a kitevést és belekapaszkodom a fantasztikusba: várd ki a végét ;)

Szívélyes üdvözlettel: Russel


Magyar nyelvre fordítva: Kedves Valószínűleg-kiskorú-művészlélek-és-önjelölt-okostojás, menj el kérlek, a fenébe. És szedd ki azt a rohadt nagy gerendát a szemedből, és olyanok közé menj kritizálni, akiknek nincs még írói múltjuk. Szívélyes üdvözlettel: Az-igen-morcos-és-már-nem-is-olyan-birkatürelmű-Russel